13. fejezet - Hahó! Én is itt vagyok!

Regi szemszöge

Amikor kijöttünk a plázából azonnal a buszmegálló elé vettük az irányt. De...meg kellett állnunk. Muszáj volt! Egy kutyuli állt előttünk. Ez egy másik volt, nem az amelyiket a másik buszmegállóban láttuk. Meg ennek volt nyakörve, én meg kötelességemnek éreztem, hogy visszavigyem a gazdijának, mert szerintem aggódhat.
-Bebu.
-Most hagyj egy picit. Nézem a buszokat - mutatott a telefonja képernyőjére, amin éppen egy busz menetrend virított. Én fejemre csaptam és fájdalmas fejjel a megállóba kirakott menetrendre mutattam. Ez most komoly??? OMG.
Betti röhögve jött rá, hogy tényleg oda van kirakva, és egy "Basszus, tényleg..."-et motyogva inkább tovább nézte a telefonját. Ez a "Betti logika". Általában nem értem. Mindegy.
Na, visszatérve a kutyára. Szóval, elkezdtem rángatni Bebut, hogy mi igen is visszavisszük őt. A nyakörvéről leolvastuk a címet, meg hogy a kutyus neve Hachi, és meggyőzem barátnőmet, hogy hazavisszük, és mivel nem volt messze a lakhelye, ezért gyalog mentünk. (Előtte persze dobtunk egy SMS-t apuéknak, hogy hazaviszünk egy állatot. Öööö hogy ebből apu mire következtetett, azt inkább nem szeretném tudni.)
Amúgy nagyon édes "lény" volt, ilyen giga szőr borította, és olyan édes szemei voltak, hogy egyszerűen...ááh ez szavakkal leírhatatlan.
Amikor megérkeztünk a házhoz, elállt a lélegzetünk. Valami hihhhhhetetlen nagy, és még annál is szebb.
Bekopogtunk. Ajtót nyitottak, én meg azt hittem dobok egy hátast. Ott állt előttem a One Direction egyik tagja (a sötétebb bőrű). Kicsit elkeseredettnek tűnt, de amikor meglátta a kezemben a kutyát, hirtelen boldogság ült ki az arcára.
-Hachi! - kiáltotta boldogan. - Where did you find it?
-Hogy mi van? - néztem rá elkerekedett szemekkel.
-Azt kérdezi hol találtuk meg a kutyust - világosított fel Bebu. - Seen at a bus stop. This - mutatott rám - made ​​me to bring it back...
-Na jó. Ha nem fejezitek be a fordítás nélküli csevegést, én lecsaplak!!!
-Öööö annyit mondtam, hogy...khm....te vetted észre!
-Aha. Biztos - morogtam. Komolyan nem jönnek rá, hogy én MAGYAR vagyok????
-Thank you for returning! - mondta a srác, én meg elüvöltöttem magam.
-NEM ZAVAR TITEKET, HOGY NEM ÉRTEM???
Végül annyit megértettem, hogy a srác behívott minket a házba.




1 megjegyzés: